Sziasztok!
Reggel. Reggeli. Délben ebéd. Csinálni kéne valamit. Hogy ezekről hogy jutott eszembe Mozart Requiem-je... aztán jött az érzés: a csinálni valamit, az most pont egy requiem lenne a számomra. Pakolás közben fel is tettem a lemezt:
https://www.youtube.com/watch?v=ia8ceqIDSJw
Nem ezt a felvételt, hanem Ferencsikkel. Kiemelném a Lacrimosa-t:
A végén érdemes még hallgatni egy keveset a csöndet. Sajnos a bakeliten nem volt már elég hely, így kattant és az élmény szertefoszlott.
Mostanában is rengeteg ítélet hangzik el, bár nem a "végítélet". Milyen döntés születik három egykori NBH (Nemzetbiztonsági Hivatal) főigazgató ügyében? Arra még gondolni sem merek, de következmények ennél is jobban elborzasztanak.
Ha bűncselekményt követtek el?
Milyen állapotban van az az ország, melynek három egymást követő NBH főigazgatója bűncselekményt követ el?
Ha nem követtek el bűncselekményt?
Milyen állapotban van az az ország, melynek három egymást követő NBH főigazgatóját vádolják meg tévesen?
Véleményem szerint ebből a helyzetből jól nem lehet kijönni.
Közben lejárt a Mozart lemez. Valamiért utánarakom Pink Floyd-tól az Another Brick In The Wall-t
Ha valaki ezután szintén A Tégla (Martin Scorsese 2006) című filmre gondolt, írjon egy kommentet! Ott hangzik el a mondat (elnézést az esetleges pontatlanságért) Jack Nicholson-tól "ha mindenki a saját seggét bámulja, téged nem vesznek majd észre". Úgy érzem vannak akik jobb szeretnék, ha az emberek a saját seggüket vizslatnák.
Mit kéne észrevenni, amit mások nem akarnak, hogy észrevegyünk?
O.
